Énekkar
Iskolánk énekkara két csoportban működik: kis énekkar és nagy énekkar.
A kis énekkarba az alsó tagozatos (2–4. osztályos) tanulók járnak, a nagy énekkarban pedig a felső tagozatos diákok énekelnek. Célunk, hogy minél több gyermek számára tegyük elérhetővé az örömteli közös éneklést, és megszerettessük velük a kóruséneklést.
A két énekkar főként iskolai rendezvényeken lép fel, illetve falu ünnepségeken is.
A repertoáron nem csak kórusművek szerepelnek, hanem más stílusú zenéket, dalokat is szívesen énekelnek a tanulók. Előszeretettel énekelik a kórustagok a magyar könnyű zenei gyöngyszemeket. Elsősorban anyanyelvünkön, magyarul énekelnek a kórustagok, de szerb dalokkal is szoktunk készülni a fellépésekre, sőt angol és latin nyelven is.
Célom, és egyben kihívás is számomra, megismertetni más szerzők kórusműveit is a tanulókkal, így más nyelveken is tudnak majd énekelni, mint pl. francia, német stb.
Továbbá, céljaim között szerepel még, hogy minél több tanulóhoz közelebb kerüljön az éneklés, szeressenek a tanulók énekkarra járni. Énekelni jó dolog, jó érzés.
Énekelni gyönyörűség. Ilyen egyszerű!
Az egyik legcsodálatosabb testtanulási gyakorlat az éneklés. Eközben ugyanis a gyermek agyának olyan virtuóz módon kell a hangszalagokat modulálnia, hogy hajszálpontosan a megfelelő hang jöjjön ki. Ez a lehető legjobb finommotorikus gyakorlat és ugyanakkor ez a feltétele minden későbbi, nagyon differenciált gondolkodásmódnak is.
Ezen kívül a gyerekek valami csodálatos dolgot is megtapasztalnak: azt ugyanis, hogy nem tudunk félni, ha énekelünk. Ma már tudják a neurobiológusok, hogy a felszabadult agy éneklés közben nem képes félelemérzéseket mobilizálni. Ezért énekel az ember évezredek óta lefelé menet a pincébe. Nem azért, hogy elijessze az egereket.
Gerald Hüther, német agykutató és neuropszichológus
